Projektek

A leghátrányosabb helyzetű kistérségek hazánkban az észak-magyarországi, észak-alföldi, dél-alföldi és dél-dunántúli régiókban találhatók. A települések gazdasági, szociális, kulturális hátrányos helyzetéből fakadóan a köznevelési intézményekben visszatükröződik a térségben megjelenő társadalmi, anyagi, kulturális egyenlőtlenség: a diákok szociális, gazdasági és kulturális háttere erős hatást gyakorol a viselkedéskultúrájukra, iskolai teljesítményükre. Mindebből következik, hogy a leghátrányosabb helyzetű diákok egy jelentős része nem tanul tovább, egy kisebb csoportja pedig alacsonyabb presztízsű szakiskolában folytatja tanulmányait, ahol a felhalmozott hátrányok miatt igen magas a tanulási kudarcok és a lemorzsolódás aránya.

Az Eötvös József Program keretében az egyik legfontosabb elérendő cél a hátrányos helyzetű csoportok köznevelésbeli sikerességét segítő intézményi szolgáltatások biztosítására alkalmas országos szolgáltató-hálózat kialakítása, különös tekintettel a szolgáltatások elérhetőségének biztosítására a hátrányos helyzetű kistérségekben. Ennek szellemében fontos feladatunk olyan horizontális együttműködés kiépítése és támogatása, ösztönzése, amely elősegíti a köznevelési intézmények közötti folyamatos párbeszédet, tudásmegosztást.

Mi szükséges a sikeres megvalósításhoz?

1. Tisztázott, ismert és támogatott célok, melyek illeszkednek a fejlesztési stratégiákhoz.
2. Problémaérzékeny, problémaorientált együttműködés és kommunikáció a megvalósítók és a bevont partnerek között.

Mindezek figyelembevételével, a megfogalmazott célok és a kijelölt feladatok mentén elindulva jött létre a segítő hálózat 7 régióban 40 végpont irodával. A végpont irodákhoz 139 bevont köznevelési intézmény (óvoda, általános iskola, szakközép-, és szakiskola) tartozik, melyek között a fenntartó típusa szerint van állami és nem állami fenntartású intézmény. A 7 területi vezető koordinátor, 70 szakmai koordinátor, közel 700 intézményi mentor és 200 mentorasszisztens szakmai munkáját a hálózatban együttműködő alprojektek irányítják.

A koordinátorok feladata többek között a szakmai szolgáltatáshoz kapcsolódó helyi feladatok szervezése, szakmai fejlesztések közvetítése az intézmények felé, aktív részvétel a hálózatépítésben, a továbbképzések, szakmai műhelyek hatékony támogatása, valamint a hozzájuk tartozó intézmények együttműködésének és kapcsolattartásának koordinációja. Az intézményekben ún. programfejlesztő mentorok kerültek kiválasztásra, akik intézményenként 5 fővel alkotják a mentori csoportot. A hálózatba közel 700 területi mentor (didaktikai, módszertani kommunikáció-fejlesztési, egészség-megőrzési és mentálhigiénés, konfliktuskezelést támogató és módszertani mentor) kapcsolódott be.

A szülőkkel való kapcsolattartásban a mentorasszisztensek segítik a mentorok, pedagógusok, diákok és a szülők „párbeszédét”.
A hálózatkoordinációban azonos érdekek mentén, azonos célért tevékenykedve közösen keressük a megoldást a hátrányos és halmozottan hátrányos helyzetű gyermekek előrehaladásának segítésében. Erre jó példát mutatnak azok a rendszeresen szervezett szakmai műhelyek, amelyek nemcsak a „szakmáról” szólnak, hanem lehetőséget adnak arra, hogy a különböző intézményekből érkező pedagógusok megoszthassák saját tapasztalataikat, illetve ötleteket adhassanak az azonos problémával szembesülő kollégáknak.

Az eddigi műhelymunkák tapasztalatai azt mutatják, hogy a kezdeményezés elérte célját, hiszen olyan fejlesztési folyamatok indultak be, amelyek a jövőben meghatározóak lesznek egy-egy intézmény életében, remélhetőleg az egyes tanulók teljesítményének javulásában, az eddigi hátrányuk csökkentésében.

Elmondhatjuk, hogy a hálózatkoordináció jelentősége az intézményfejlesztés eredményességében mutatkozik meg, az újszerű megoldásokon és a többszintű együttműködésekben fejti ki hatását: a hatékonyság, az eredményesség és a méltányosság szellemében.

Józsa Ildikó